 |
|
 |
|
Lajdi Tamás: |
|
 |
|
 |
|
Atilla királyunk folyamatosan jelen van
a magyar történelemben
A magyar nemzet közismert és egyben írott történetének Nimrud utáni legnagyobb alakja Atilla király, akit nyugodt szívvel nevezhetünk akár császárnak is, hiszen nem egy ország, hanem egy kontinensekre kiterjedő birodalom, sok-sok nép teljhatalmú uralkodója volt. Ezenkivül ne nevezzük Őt eztán fejedelemnek amiatt sem, mert bebizonyosodott, hogy Ő is már a Szent Koronával felkent, és Isten kardjával felövezett, Jézus-hitű táltos-, azaz apostol-királyunk volt. Inkább azoknak a magyarságon kivüli uralkodóknak, nyugati és keleti császároknak és királyoknak az uralkodói volta kérdőjelezhető meg, akiket nem ezzel a koronával, azaz nem Isten közvetlen hatalmával kentek fel az uralomra.
Atilla nevét az Etil - folyóvíz - jelentésre vezetjük vissza. A magyar nép vándorlásai során mindig kereste az éltető, tápláló vizet, ezért folyóvölgyekben telepedett minden alkalommal, amikor helyváltoztatásra kényszerült. Spirituális léte pedig -kis kitérőktől eltekintve- mindig követte az Élet Vizének Forrása felé vezető égi ösvényt (Élet Vize = anyatej - Élet Vizének Útja=Tejút, vagy másként Hadak Útja), s ezt teszi ma is. Atilla, aki a magyar nemzetnek sorshatározó nagykirálya volt, ezt a spirituális vágyat teljesítette meg. Atilla Élet Vize még a kései utódok, Ügyek apa, Álmos nagykirályunk, majd Árpád idején is éltető áramlattal ömlik szét Európán, amint ezt Emese fejedelemasszonyunk viziója is bizonyítja. A hagyomány tehát Atillával, a földi, testi uralkodóval nem szállt sírba, hanem folyamatosan jelen van a magyar történelemben továbbra is.
Még egy csillagmitoszi jelenségről szót ejtek most Atilla kapcsán. A vizzel, az ihletett magyar népi tudás, nem csupán az egyik földi elemet jelzi, mert ugyanígy megjelenik a víz az égen is. Ez a megjelenési forma pedig, amint már zárójelben jeleztem, a Tejút, az égi tápláló életvíz alakjában. A magyar néphit még "halastó-állásról" is tud a csillagvilágban, melyből az égi szarvas, a csodafiúszarvas iszik, s amely így a világmindenség forrásaként a "magyar kozmoszt" léttel tápláló középpont lesz. Ezt az értelmezést erősíti az ősi magyar szarvasagancs-kozmosz metafóra általános megléte hagyományunkban. Tehát a víz a népi kozmoszértelmezésben az égi rendben is jelen van, s így Atilla személye is olyan mély összefüggéseket hordoz a földi, az emberi társadalom számára, melyeknek eredete a csillagvilág törvénytárából származik le uralma idején a társadalomba. Atilla/Etil éltető, frissítő, életet permetező forrásvize sem csupán a nagy államférfi, a nagy népvezér, a karizmatikus vezető egyéniség szellemi-lelki energiáinak szétáradását jelenti Európában, hanem mindefölött és mindenek előtt a Felső Világ, Isten teremtő szféráinak földi társadalmunkba, az emberiség történelmébe ömlő, életadó szándékát is az Atilla-jelenségen keresztül. Így már maga Atilla is -eredendően- hordozza a szakralitást, az Isten szándéknyilatkozatából származó született szentséget, mely majd vér szerinti leszármazottainak, az Árpád-háznak csodálatos európai uralma során válik minden addigit meghaladó mértékű földi realitássá Európa történelmében. Így Atilla is természetszerűleg a megszentelt földön, a Kárpát-medence szentséget indukáló, sugárzó, isteni energiákból táplálkozó erőforrás-vidékén csillogtatja meg azt a felülről származó hatalmi és uralmi rendet, mely az égi útról kezébe adott ún. "Isten Kardjában"
fogalmazódik a földi ember számára is érthető jelképpé. Ez az égi "eszköz" ugyanazt a szakrális szubsztanciát hordozza, mint a szumer őskor mitikus idején Iz-Ten-nel kötött atya-fiúi szövetség jele, az Égi Fokos, melynek megléte a későbbi, a római történelmi korban a "fascio" népi-nemzeti összefogást sugalló jelében földiesedik társadalmi erővé. Isten égi kardja valóban ott lebeg Atilla korában Európa feje fölött, de ez a "Damoklész-kard" nem öl, csak fegyelmez, s olyan, mint a ragyogó reggelben felkelő, égi üstökös fénye, mely bevilágítja a sokévezredes szkíta-hun történelmi kor Európájára lassan rátelepülő peremkultúrák pirkadó, ősemberi világát, Kelet mesés kultúrájával és civilizációs ragyogásával. Hátborzongtató, bicskanyitogató szemtelenség, hogy mind a nyugati, mind pedig a "hivatalos" hazai történetírás ("hivatalosnak" annál is inkább nevezhető, mert "történetirói" inkább páholyaik hivatalnokai, mint tudósok) ezt a máig meglévő kardot a sosem élt Nagy Károly kardjának tartja, melyet az aacheni császári székesegyház kincstárában őriznek. Ezen a kardon, mely nyilván rablás útján került Hunországból, vagy a későbbi Nagy Avariából mai helyére, akárcsak a középkor Nyugat-Európájának szinte teljes udvari és egyházi aranykincs tömege, látható az a palmettás, növényi ornamentika, mely a hun kori, ill. az azt követő ún. kora-avar kori sírleleteken, tarsolylemezeken, halántéklemezeken, függőkön is kimutatható. Érdekes, hogy ez a kard sehol nem tűnik föl a kora-középkori, egyébként fiktív, Nagy Károly ábrázolásokon. A "Leges-Barbarorum" XI.századi kéziratában látható "Nagy Károly és fia, Pipin" című képen az uralkodó fiával együtt 1-1 egymás alá rendezett X-formákkal, amolyan egyszerű, bőr keresztfonatokkal díszített, egyenes kardot visel, de a Musée Carnavalet-ban őrzött, és az uralkodóval egykorúnak tartott elefántcsont faragványon sem ez az enyhén ívelt, hunkori fegyvercsoda látható, hanem egy primitiív, egyenesen formázott, a császári Róma hadseregében rendszeresített, durván kidolgozott, nehézkes fegyver. Az az érzésünk támad első látásra is, hogy a nevezett szobor maga is eredetileg valamely ókori római uralkodónak, főnemesnek, vagy katonai előljárónak a figuráját ábrázolta, melyet egy kicsit -eszmeileg- "megdolgoztak" a kor "akadémikusai".
Atilla nagykirály fellépésével, mint a kozmoszi szférákban megáradó folyóvíz, élővízként, éltető, mindent elborító, tavaszi áradatként ömlik el a kegyelem a korabeli világban. Atilla király fellépése Istennek az emberi történelem vége előtti egyik utolsó kisérlete Európa kultikus és társadalmi életének helyreigazítása, mely küldetésnek egyrészt a vén kontinens istenképének, Jézus tanítása szellemében való helyreállítása, másrészt pedig egy olyan egyesült európai népszövetség létrehozása nyújtott volna kereteket, melynek valóra válásával Eurázsia méltóvá válhatott volna Isten Országának földi leképzésére. Ha Atilla személyének asztrális jelentőségét és jelentését vizsgáljuk, azonnal két kérdés vetődik fel :
a.. Miért és milyen szempontból volt szüksége Etil-Atilla vizére Európának ?
b.. Mi volt az a történelmi szükségszerűség, ami Atilla küldetését sorsszerűen meghatározta az európai történelemben ?
Habár nem a forró égövön, sem a Kelet hatalmas, füves, sík terein fekszik, Európa ókor óta eltelt történelme során -amint azt napjaink tapasztalata is élesen mutatja- mindig szikes lelki talaj volt. A "szik" és a "sík" szavak is mély szimbolikai összefüggéseket tárnak elénk : a sík az alföldek talaja, melyre merőlegesen hullanak alá a perzselő, forró déli fénysugarak, akkor szikesedik el, ha nem öntözi éltető folyóvíz, mely termékenyítő erejével áldottá teszi a földet. Atilla fellépésének és alakjának kibontásakor ki kell tehát térnünk a kor történetének azokra a sajátosságaira is, amelyeket a mai történettudománytalanság elhallgat. Talán szimbolikus módon Atilla szent városának neve is utal erre a szakrális küldetésre, mely keretbe foglalja Atilla asztrális szerepének lényegét : Szikambria, mely szó utótagjának ellatinosított formája az "ember" kezdetleges állapotának, az "embrió"-nak fogalmát rejti (a-M-B-R-i-a). Az embrió természetes közege a magzatvíz, s ha az embrió körül megszűnik ez a nedv-állapot, akkor válik szik-embrió-vá. Ez a város volt az, mely a Kelet hatalmas "sik" -azaz- "szik"-világának, valamint a Nyugat domb- és hegyvilágának határán terül el a Duna pilisi partjai felett, s összekötő kapocsként, szellemi energia-központként, és egyben összetapasztó energiaforrásként is működik a Kárpátok ölelte medence melengető valóságának, de ugyanígy Európának is a kellős közepén. Földrajzi, lelki és szellemi középpont, megkerülhetetlen lényeg e város materiális helye Európában egészen napjainkig.
Amiként Péter, a választott apostolkirály, azaz Ké-fa, Szántai Lajos szófejtésében megkövesedett fa, azaz megkövült élet jelentéssel, a kőszikla (szik-es, azaz élettelen anyag) Jézus felkenő tanítása során vált éltető víz-hordozóvá, melyet az "emberhalász" cím is megjelenít, melyet magától Jézustól kapott Atilla nagykirály, de a többi e házból származó magyar királyok apostolságának vize is ebből a forrásból buzog a korai magyar történelem és Európa történetének szikes talajára. Innen ered péteri, azaz Istentől egyenes úton való, elhivatott, küldetéses apostolsága is, s rajta keresztül ömlik ez a felülről jövő áldás az Árpád-ház majdani királyaira is.
Az "Ébredés" c. sorozatban jelent meg
Lajdi Tamás: Búza és konkoly II.rész c. füzete,
melybol készült e (6.) kivonat
A füzet csak megrendelés útján kapható :
Ambrus Pál
Tel.: 66 / 440 267
|
|
Dátum: 2007. October 30. Tuesday, 16:00 Szerző: rimaszombat |
|
|
 |
|
 |
|
|
| |
|
|
|
|
Cikk értékelése |
|
|
|
|
|
Átlagolt érték: 5
Szavazat: 1
|
|
|
|
|
|
|
